Dudás Emese vagyok, most éppen keramikus, ex-bölcsész, pályaelhagyó középiskolai tanár, kiugrott online ügynökségi munkatárs, és ki tudja mi minden voltam, vagy lehetek még; milyen képet rögzít majd az a kaleidoszkóp, aminek darabkáiból az életem végül összeáll.
Van, ami nem változik.
Szeretem a mesék fantáziavilágát, a legendákat, a verseket, a hegedűszót, az álmaimat, a holdat és a munkát a műhelyben; 40 éve idealista vagyok.
Mit jelent nekem az agyag?
Sokan, sokféleképpen leírták már, hogy mit nyújt a számukra az agyagozás, hogy találkozik a föld, a tűz, a víz, a levegő. Nem írom le én is, mert nincs új a Nap alatt és én eleve is csak 3 őselemmel dolgozom, a tűz kimarad, a három meg már biztos kevés:), de arra elég, hogy egyben tartson.
Fazekas és keramikus között nagyon éles határvonalat nem akarok húzni, a fazekasság formai igényességéről és funkcionalitásáról nem szeretnék lemondani, amikor használati tárgyat készítek, de ennél több „kötöttségre” nem vágyok. Látszólag szakítok a hagyománnyal, de nem szeretném ezt tematikává emelni, ilyen értelemben nem tudatos, csak tudok róla. Mellékesen történik, nem direkt.
Abban biztos vagyok, hogy ezekbe a kerámiákba valamilyen módon lélek kerül, mindegy, hogy bögre, vagy falikút.
Az agyag mint szilikátvegyület különösen jó információhordozó és ezt érdemes használni.
Lehetőség szerint sok időmet Budapest melletti műhelyemben töltöm, habár az évek múlásával ez is sokat változott, már nemcsak az alkotás képes feltölteni: szeretek sétálni, túrázni, olvasni, úszni, emellett a vállalkozás is sok feladatot generál.
Pályakép
A kerámiákkal 2007-ben kezdtem el foglalkozni, mert szerettem volna egy olyan szakmát, amivel idővel a magam lábára állhatok. Az alapokat 2007 és 2009 között a Dr. Kresz Mária Alapítványnál tanultam, Rónai Ágitól.
Lassan és azt hiszem elég tudatosan építettem ezt fel: nem születtem keramikusnak, de azzá váltam, sokáig csak hobbi volt, 2011 és 2014 között a civil munkám mellett éjszakákon át rúgtam a korongot, míg aztán évek alatt leülepedett, hogy otthagyom a „rendes” állásomat és veszek egy elektromos korongot.
Azóta többnyire nappal dolgozom, motoros korongon. Tény, hogy kevésbé romantikus.:)
Eleinte hagyományos fazekas munkákat készítettem és kivittem egy-egy rendezvényre, de rá kellett jönnöm, hogy ezekkel a tömegből nem fogok kitűnni, ha folytatom 15 év múlva is csak egy leszek a sok középszerű fazekasból, miközben elmondásuk szerint sokszor a legjobbak megélhetése is bizonytalan.
Nagyjából 2012 táján már megvoltak a fejemben a meseváros alapjai, és emellett kizárólag egyedi megrendeléseket vállaltam, mondván, hogy ha nem tudom kitalálni mi kell az embereknek, akkor jobb, ha megmondják.:)
Nagy szerencsém volt, mert ez egy elég nehéz szakma, még a jól ismert anyagokkal és formákkal is, és az egyedi munkák vállalása elég komoly kihívást jelent, főleg határidőre, kezdők nem annyira szoktak vele boldogulni, haladók meg inkább nem vállalják.:)
Ezekbe könnyen beletörhetett volna a bicskám, de valahogy általában sikerültek, a megrendelők elégedettek voltak, ez óriási sikerélményt, szakmai tapasztalatot és gyors fejlődést jelentett.
Egyébként is szerettem kísérletezni, egyedi ötleteket megvalósítani, folyamatosan tanulni, hozzáolvasni, elég jó a forma- és stílusérzékem, általában az emberekkel is könnyen megtalálom a közös hangot.
A Meseváros is folyamatosan bővült, fejlődött, először csak étkészletre festettem, aztán jöttek a kis fűszeres manóházak, a nagyobb mécsestartók, egy-egy pagoda, állatok, kerámia manók, emeletes kastély, stb.. Elég népszerű lett, köszönhetően az internetnek sok emberhez eljutott.
2016 tavaszára a Mesekerámia Facebook oldalának több ezres rajongótábora lett, mindenféle reklám nélkül, elég volt feltenni egy-egy képet. Ekkor jöttem rá, hogy már nem fog úgy menni, ahogy korábban, fizikai képtelenség ennyi emberrel egészen személyes kapcsolatot ápolni, fejben tartani az igényeket, adminisztrálni, határidőre elkészülni, hacsak nem akarok napi 10 órában a gép előtt ülni, de akkor ki lenne Ecseren, a kerámiaműhelyben?:)
Rájöttem, hogy sokkal többet szeretnék kötetlenül, a saját fantáziám alapján dolgozni, ráadásul nem szeretek másolni - magamat sem, erre pedig nagyon sokszor rákényszerültem, mikor "pont olyat" kértek. Soha senkit nem láttam annyit vonalzóval korongozni, és kép alapján festeni, mint magamat.
A saját alkotói szabadságom érdekében meg kellett hoznom azt a döntést, hogy egyedi munkát az ésszerűség keretein belül vállalok.
Járom a saját utam, lesz ilyen is, olyan is, aki akar választhat kedvére; egy csomó új ötletem van még, amit szeretnék kipróbálni, erre is időt kell teremtenem, de természetesen az eddigi darabokat is szívesen reprodukálom, ha arra van igény,de két tökéletesen egyforma nincs, csak nagyon hasonló.
2017-ben új területet próbáltam ki: foglalkozásokat tartottam kicsiknek és nagyoknak (elsősorban inkább kicsiknek), így alkalmam volt megosztani az agyagozás örömét másokkal is.
2020. tavaszán viszont a koronavírus járvány -és talán egyéb, személyes tényezők miatt- ezeket az alkalmakat bizonytalan időre felfüggesztettem, majd az idő eldönti, mi lesz a sorsuk.
Annyi biztos, hogy elsősorban varázsolni szeretnék..
Néhány vevővélemény a Mesekerámia Facebook oldaláról
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
